A kritikusan súlyos, irreverzibilis agykárosodást szenvedő betegek egy részénél a kórállapot gyors progressziója az agyműködés izolált, teljes megszűnéséhez vezethet. E potenciális transzplantációs szervdonorok kezelése során a keringés és O2 transzport, illetve a homeostasis kielégítő biztosításával lehetővé válik az arra alkalmasnak bizonyuló szervek transzplantációja. Ennek alapvető feltétele a korai donorfelismerés, intenzív gondozás és széleskörű monitorozás.
Az ideális donorgondozás az agyhalált közvetlenül megelőző periódusban kezdődik, az úgynevezett agonális szakban.
Ennek első, bár ritkán látható jele a parasympathicus aktivitás túlsúlya (bradycardia, AV-dissotiatio, sinus leállás), melynek kezelése isoproterenollal - kivételesen adrenalinnal, PM implantációval lehetséges.
Az ezt követő markáns cathecolamin-kiáramlás sympathicus túlsúlyt eredményez, következményes tachycardia, vérnyomásemelkedés, extrasystolia, ritkán kamrafibrilláció léphet fel. A kísérő haemodynamikai változások az un. neurogen tüdőoedemát okozhatják. A ritmuszavarok átalában rövid hatóidejű b -blokkolóvak (esmolol) kezelhetők, mely a cathecolaminok myocardiumot károsító hatása miatt szívtranszplantáció esetén különösen fontos. A relatíve benignus tüdőoedema kezelése általában csak a megfelelő oxigenizáció biztosítására (FiO2, kilégzésvégi nyomás emelése) szorítkozhat.
E gyorsan lejátszódó “vegetatív viharok” elmúltával, az agyműködés megszünésével a vasculáris tónus megszünik, a myocardialis kontraktilitás a megelőző catecholaminaemia következtében romolhat. A keringés centrális regulációja hiányában instabillá válik, változó mértékű hypotensio alakul ki. Megelőző diuretikumkezelés, osmotikus diuresis, esetleges vérvesztés és a thermoreguláció megszünésével párosuló hypothermia az instabilitást tovább ronthatja.
A kezelés célja a normovolaemia helyreállítása és fenntartása, mely sarokköve a megfelelő donorgondozásnak. A folyadékdeficit kezelése Ringer-laktáttal, izotóniás sóoldat, plazmapótszerek adásával lehetséges, mely utóbbiaknál figyelembe kell venni potenciális vesekárosító hatásukat. A jelentős anaemiát (Htk < 0,3) transzfúzióval, a hypalbuminaemiát (se. albumin < 20-25 g/l) albumin adásával korrigáljuk.
Ha a hypotensio normovolaemia ellenére (CVP 3 10 vízcm) is perzisztál catecholaminok adására kényszerülünk. Az elsőként választandó szer a dopamin 4-10 m g/kg/perc dózisban. Ennek elégtelensége esetén dobutamin, noradrenalin, kivételesen adrenalin adása is szóbajön 10 m g/kg/perc, 1-3 m g/perc, illetve 0,1 m g/kg/perc maximális dózisban. Kis dózisú dopamin (0,5-3 g/kg/perc) rutinszerű alkalmazása, különösen hypovolaemiás betegnél nem javasolt, de normovolaemia mellett perzisztáló olyguria esetén diuretikummal együtt alkalmazva elfogadható.
A diabetes insipidus kezelését 5%-os elektrolytmentes dextróz adásával egészítjük ki. Jelentős polyuria esetén (> 3-400 ml/óra) hormonszubsztitúciót végzünk lehetőség szerint desmopressinnel 0,5-2 m g i.v. 4-10 óránként adva. Ennek hiányában vasopressint adhatunk 0,1 - 0,4 (max. 2) E/óra folyamatos infúzióban.
A poikilothermia miatt az infúziós oldatok és a donor folyamatos melegítése, a légzőkörbe beiktatott melegítő párásító használata szükséges.
A lélegeztetést alacsony percvolumennel, a normoxia és normocarbia biztosításával végezzük.
Az esetenként fellépő coagulációs zavarokat csak súlyos eltérések esetén, döntően a klinikai kép alapján a szükséges szubsztituensekkel végezzük (FFP, thrombocyta cons.).
Hormonszubsztitúció (T3, cortison), szabadgyökfogók, antibiotikumok hatásossága kérdéses.
A donorgondozást az asepsis szabályainak messzemenő betartásával folytatjuk. A kritikus állapotú betegeknél megismert GI traktus bakteriális és endotoxin transzlokációja újabban bizonyított, de klinikai következményei még nem tisztázottak.
A szervkivétel során az elvek hasonlóak. Az újabban részletesebben megismert markáns intraoperatív haemodynamikai változások az átültetett szervek későbbi funkciójára való hatása nem ismert. A donorgondozás számos problémája még nem kellően tisztázott. Az újabb részletek megismerése számunkra sok izgalmas új információt, a donorszervre váróknak még több esélyt jelenthet a gyógyulásra.