A szervkonzerválás

Az átültetésre szánt szövetek és szervek a haldoklás állapotában is, de a vérkeringés megszűnésétől kezdve folyamatosan károsodnak. Az eltarthatóság idejét nagymértékben befolyásolja a szerv oxigénfogyasztási és anyagcsere igénye. Működőképes állapotban történő megőrzésük jelenti a konzerválást. Erre elvileg két lehetőség van. Vagy az oxigénigényüket és anyagcseréjüket szüntetjük meg (jelentősen csökkentjük), vagy mesterségesen pótoljuk addig, amíg a vérkeringésbe ismét beiktatjuk. Ez utóbbi módszer nem vált be és nem terjedt el. A gyakorlatban az átmosás és felületi hűtés technikájával elérjük azt, hogy az átültetendő szerv anyagcseréje és ezzel együtt oxigénigénye is olyan mértékben csökken, hogy az átültetésig rendelkezésre álló ideig működőképes állapotban lehet tartani. Ehhez speciális perfúziós folyadékra van szükség. A vese konzerválásához az Eurocollins, a máj konzerválásához a HTK vagy az UW (University Wisconsin) oldatokat használják. Az oldat hőmérséklete 4 Celsius fokos, általában albumint tartalmaz, amihez benzylpenicillint, hydrocortisont, glukose-t, elektrolitokat adnak. A vesék perfundálásához 3-4 l, a máj konzerválásához 8-10 l perfúziós folyadékot használunk.

A szervek szállítása és tárolása olvadó őrölt jég között, három rétegű speciális műanyag tartályokban, izoterm ládákban (hűtőtáska) történik.

A vesék eltarthatósági ideje a kivételt követően 24-36 óra, a májé 10-12 óra.

A beültetés sikerének érdekében törekedni kell a minél rövidebb hideg ischémiás időre, mert a szerv károsodása ennek is a függvénye.