Már középkori festmények is kifejezik az ember vágyát, egy-egy beteg végtag egészségesre való cseréjére. Domján és Kozma Diocletianus császársága idején keresztény mártírhalált haltak, és késõbb szentté avatták õket. Történetük a modern transzplantológia, a szervek és a szövetek átültetésének minden alapelemét hordozza. A templom szeretett sekrestyésének le kellett amputálni a lábát. Tudták, hogy egy vele egykorú nõ az elõzõ napon halt meg. Kimentek a temetõbe, levágták és elhozták a lábát. Italokkal álmot bocsátottak a sekrestyésre és átültették a mór lábát. Domján és Kozma orvosok voltak, egyikük belgyógyász, másikuk sebész és hogy még jobban közelítsünk az immunológiához, egypetéjû ikrek voltak. Õk már megvalósították a különbözõ szakmák együttmûködését. Hogy a történet keletkeztekor már érezték az átültetés alapvetõ problémáját, az immunológiailag idegen fogalmát - az mutatja, hogy fehér embernek fekete ember (mór) végtagját ültették át.
A szervátültetés megvalósításához hosszú út vezetett. Vesét kizárólag élettani kísérletek, majd az érvarratok technikájának tanulmányozása céljából ültettek át. Az elsõ közlemény - kutya - vese nyaki erekre történõ átültetése - egy bécsi klinikáról - Emerich Ullmann tollából jelent meg, aki pécsi születésû magyar volt, de Bécsben dolgozott. Sajnos a szakkönyvek magyar voltáról megfeledkeznek, de honnan is tudhatnának errõl? Alexis Correl lyoni (Franciaország) orvos Amerikában közölte érvarrat-technikáját - amellyel többek között veseereket is megvarrt - , és 1912-ben Nobel díjat kapott. Az elsõ emberen végzett, de nem embervese átültetés Carrel tanítómestere, Jabonlay nevéhez fûzõdik, aki sertés és kos vesét varrt veseelégtelen betegek alkar-ereihez (ezt késõbb Ullmann is megkísérelte), de a vesék csak egy órát mûködtek. Unger Berlinben 1909-ben sikeresen ültetett át vesét kutyák között, de koraszülött gyermekvese majomban és majomvese emberben nem mûködött.
Az elsõ világháború vihara feledtette ezeket a kísérleteket. Voronoy Kievben 1933. és 1949. között 6 emberi veseátültetést végzett - a comberekre - heveny veseelégtelenségben - sikertelenül. Mások is próbálkoztak Amerikában a 40-es években - szintén kevés sikerrel. René Küss párizsi urológus sebész az államügyész engedélyével gillotine-nal kivégzettekbõl kivett veséket ültetett át a kómában lévõ veseelégtelen betegekbe, akkor, amikor a mûvesét még nem fedezték fel.
Az elsõ humán átültetés Párizsban történt anyából fiúba, a vese minden immunszuppressziós kezelés nélkül három hétig mûködött, majd kilökõdött. Az sikeres veseátültetést Bostonban végezték 1954-ben egypetéjû ikrek között (immunszuppresszióra itt nincs is szükség!). Az elsõ immunsuppressio a teljes testbesugárzás volt, ennek "védelmében" 1959 és 1960 között néhány átültetés történt Párizsban és Bostonban. 1959-ben mutatták ki egy rákellenes gyógyszer, a 6-Mercaptopurinnak immungátló hatását patkányokon, majd kutyákon. Ennek egy módosított változata - a ma is használt Imuran hatásosabbnak és kevésbé toxikusnak bizonyult mint elõdje. Az elsõ sikert kémiai immunsuppressióval René Küss érte el Párizsban 192-ben. Starz közölte Amerikában az Imuran és Prednisolon sikeres kombinációját, s ez volt 20 évig a választott kezelési mód és még napjainkban is jelentõs szerepe van szervátültetések után. Az 1960-as évek fellendítették a veseátültetést, hiszen lehetõség nyílt a mûvesekezelésre, így jobban elõkészített betegeket operáltunk. Az emberi fehérvércsoportok felfedése lehetõvé tette a tipizálást, s az ennek alapján történõ kiválasztás és a cadaver veseátültetések is megindultak. 1966-ban bevezették a keresztpróbát, amely a vese azonnali kilökõdését kivédte. Ez idõben, 1962-ben végezte dr. Németh András Szegeden, Petri Gábor professzor klinikáján az elsõ magyarországi veseátütetést. Az 1970-es évek a javuló rutin jegyében teltek, nemzetközi társulások alakultak fõleg a cadavervesék növelésére és elosztására.
Magyarországon 1973-ban indult meg újra a veseátültetés, most már hivatalos programként, az Egészségügyi Minisztérium által finanszírozva. 1973-ban Szegeden, Miskolcon, majd Budapesten végeztek átültetéseket. Az elsõ sikeres - tartósan még ma is élõ - betegnél 1973. november 16-án végeztek veseátültetést a Semmelweis OTE I. sz. Sebészeti Klinikáján. Ehhez nélkülözhetetlen volt az immunológiai alapok elõzetes megteremtése, megfelelõ szakmai elõtanulmányok végzése és számos intézet szervezett együttmûködése. Az 1994-es év fordulópont volt a hazai veseátültetés történetében. Januárban kezdte meg mûködését a Semmelweis OTE Transzplantációs és Sebészeti Klinika. Egy év alatt 151 veseátültetést végeztünk, és 1995. májusában-júniusában közeledünk az 1100. átültetéshez. Emellett Szegeden, Debrecenben és Pécsen folyik veseátültetés. A tavalyi évben összesen 244 veseátültetést végeztek a négy transzplantációs központban. Ezidáig összesen 1614 veseátültetés történt. A szívátültetési program Magyarországon 1992-ben kezdõdött, eddig 12 szívtranszplantáció történt. A májtranszplantációs program 1995-ben indult.