Előkészítés

A recipiens klinikára érkezésekor -"ha az első veséjét kapja"- először találkozik a klinika dolgozóival. Ekkor történik a megismerkedés és tájékoztatást kap az előkészítés menetéről.

A műtéti alkalmasság elbírálásához az alábbi vizsgálatsort kell elvégezni:

- mellkasröntgen (tüdő általános állapotának vizsgálata),
- natív hasi röntgen ( a nagy hasi erek meszesedésére utaló jelek kimutatására),
- laboratóriumi vizsgálatok (vérkép, vérválasztásra vérvétel, vérgáz vizsgálat, ionok, kreatinin, karbamid nitrogén, vércukor, összfehérje, albumin, májfunkciós vizsgálatok, húgysav, koleszterin, triglicerid),
- bakteriológiai tenyésztések (orr, torok, vizelet ha van),
- EKG,
- konzíliumok (belgyógyászati, nefrológiai, aneszteziológai, sebészi),
 

A veseátültetésnek, mint minden sebészi beavatkozásnak, vannak abszolút és relatív ellenjavallatai.

Abszolút ellenjavallatok:

- áttétet képező rosszindulatú daganat,
- fertőző góc a szervezetben,
- szívelégtelenség,
- előrehaladott májzsugor,
- kivizsgálatlan állapot,
- aktuális infekciós megbetegedés,
 

Relatív ellenjavallatok:

- az alsó hugyutak betegségei,
- jelentős fokú érelmeszesedés,
- gyógyszeresen nem rendezett magasvérnyomás,
- fegyelmezetlenség (gyógyszereit nem szedi),
- analfabetizmus (saját és a család is),
- nagyarányú elhízás.

Amennyiben ellenjavallatokat nem találnak az előzetes vizsgálatoknál, akkor végezhető el a szervátültetés.

A beteg műtétre való előkészítése a transzplantációs osztályon történik.

Pszichés előkészítés:

A beteget a klinikára érkezéskor a koordinátor fogadja. Elmondja, hogy a behívás még nem jelenti 100 százalékosan azt, hogy ő lesz a kiválasztott "szerencsés", aki a vesét kapja. (Egy vesére két beteget, két vesére három beteget hívunk be.) Az előzetes vizsgálatok (fizikális és hozott leletek, általános állapot) alapján döntenek orvosaink, hogy ki, vagy kik a legalkalmasabbak a szervátültetésre. A döntés után igyekszünk a "vesztes" páciensben csökkenteni a csalódás érzését, támogatjuk őket abban, hogy reményüket és hitüket ne veszítsék el.

A műtétre kerülő betegeknél - bár rövid idő áll rendelkezésre - beszélgetéssel, felvilágosítással próbáljuk oldani a feszültséget, a félelmet a műtéttől, az altatástól és a fájdalomtól. Megpróbálunk minden kérdésükre választ adni (pl. mikor kelhet fel a műtét után, megszorítás nélkül ihat-e majd folyadékot, mikor távolítjuk el az állandó katétert).

A szomatikus előkészítés közben folyamatosan beszélünk, odafigyeléssel hallgatjuk meg betegünket. Biztatjuk arra, hogy fogalmazza meg a félelmeit, az esetleges negatív érzéseit az idegen szervvel kapcsolatban.

Szomatikus előkészítés:

- ápolói anamnézis felvétele,
- kardinális tünetek észlelése,
- testsúly mérés (aktuális testsúly, száraztestsúly vagy ideális testsúly: az a testsúly amikor a beteg dialízis kezelés után szubjektívan jól érzi magát, nincs oedemája, pangása a tüdőben és a laboratóriumi eredményei is megfelelőek),
- testmagasság,
- higiénes és fertőtlenítő fürdetés ápolói felügyelettel,
- gyógyszeres előkészítés,
- mindezek dokumentálása az észlelőlapon és az ápolási dokumentációban.

A vizsgálati eredmények megérkezése után az orvos beállítja a szükséges gyógyszereket a száraztestsúly alapján -immunszuppresszív szerek -, profilaxisként antibiotikumot és ha szükséges cytomegalovírus elleni készítményt. A heamodialízis kezelés miatt esetlegesen kialakult vérzékenység (heparinizálás) rendezésére vérzéscsillapító gyógyszerek (Protamin, C vitamin) beadása szükséges. Amennyiben a recipiens kálium értéke magas, akkor csökkentésére per os és beöntésben alkalmazott Resonium-A ioncserélő gyanta adása - ha ez nem elégséges következő lépésként 100 ml 20 %-os Humán Albuminban 4 egység insulin és 200 g cukor infúzióban történő együttes adása válik szükségessé. Ha ezek az eljárások nem adnak kellő eredményt, vagy a betegnek jelentős súlyfeleslege van haemodialízis kezelést végzünk akkor is, ha korábban peritoneális dialízis kezelésben részesítették.

- műtőbe szállítás.